A szürke farkas
A farkas a legelterjedtebb ragadozó a világon, korábban az északi féltekén mindenhol előfordult, Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában egyaránt. Nagy elterjedési területén több alfaja alakult ki. Mára azonban a korábbi elterjedési területe jelentősen beszűkült. A folyamatos emberi üldözésnek és tájátalakító tevékenységeknek eredményeképpen az európai kontinens nyugati feléről teljesen kipusztult, más helyeken kis maradványterületekre szorult vissza. A múlt században elkezdődött Európa erdőborítottságának növelése, így több helyen sikerült stabil farkas-állománynak kialakulnia, így a faj visszatelepült a Skandináv-félszigetre és az Alpokba is. Az Ibériai-félszigeten, Olaszországban és a Balkán-félszigeten élő kisebb maradvány populációk megszilárdultak, de még mindig veszélyeztetettek. A farkas állományát körülbelül 3000-3500 egyedre becslik a Kárpátokban. Pontos számadatokat azonban nem ismerünk, és óriási különbségek vannak a becsléseket illetően is. Az 1980-as évektől, a szlovákiai állománynövekedésnek köszönhetően egyre több hírt lehetett hallani a farkasok magyarországi felbukkanásáról. Azóta egy kisebb falka viszonylag állandó jelenléte gyanítható az Északi-középhegységben. Az észlelések főként a Zemplénre és az Aggteleki-karsztra korlátozódnak, de volt már észlelés a Bükkben is. Az elmúlt évtizedekben azonban időnként felbukkantak farkasok déli megyéinkben is, mely alapján gyanítható, hogy Szerbia és Horvátország felől is megközelítik hazánkat. A farkast még napjainkban is az élőhelyének csökkenésén túl az emberekben rögzült előítéletek veszélyeztetik leginkább. Évszázadokon át a gonosz megtestesítőjeként szerepelt a mondákban, mesékben, amely a farkas irtását eredményezte.
A farkas társas lény, családi falkában él. Vérbeli ragadozó, csapatban vadászva szinte bármelyik nagytestű növényevőt képes leteríteni. Egy-egy időszakban, mikor a rágcsálók nagyon elszaporodnak, hihetetlen mennyiséget képes elfogyasztani belőlük. A dögre is rájár, de szereti az erdei gyümölcsöket is, szedret, málnát és különösen az áfonyát. Párzási idejük január-március közé esik, majd mintegy két hónapnyi vemhességet követően a tavaszi hónapokban jönnek világra a kölykök.